Szalay Ferenc tíz főbűne – a vénkurvázástól a szolnoki kikötőig. Ezzel a címmel jelent meg pár nappal ezelőtt a 18 éve regnáló polgármester legismertebb kudarcainak összesítése. Arra kértük olvasóinkat, hogy egészítsék ki a listát és meg is tették. Következzen egy újabb lista, a szolnokiak véleménye alapján. Ki ne emlékezne a legendás Damjanich uszodára, ki ne ismerné az egykoron tündöklő, mára pusztuló Tisza Szállót? Hanyatlik a kulturális élet, Szolnok perifériára került, ami a megyeszékhelyeket illeti.
A Dami felszámolása
Nemrégiben írtunk a Damjanich uszoda emlékére rendezett estről, ahol a város minden korosztálya képviseltette magát. Az egykor virágzó, remek adottságú fürdő, különleges helyet foglalt el a szolnokiak szívében. Öt olimpiai bajnok került ki innen, név szerint Hasznos István, Boros Ottó, Kanizsa Tivadar, Varga Tamás és Cservenyák Tibor is itt kezdte karrierjét és a legtöbb szolnoki lakos itt tanult meg úszni.
A jellegzetes Dami illat helyett napjainkban a hervadó rózsák illata terjeng a levegőben. A volt közösségi teret egy jelenleg nem működő ivókut pótolja és néhány pad, ahol általában hajléktalanok pihennek. A nosztalgiázók létrehoztak egy csoportot, ahol megosztják egymással az uszodához fűződő élményeiket.
Reflektorfény, pazarlás, eltűnt asztalok
A másfél évtizede még veretes NB1-es focicsapatunk mostani, ahhoz képest gyatra teljesítményéért nem Szalay a felelős, viszont a nyári időszakban irgalmatlan pazarlással járó rendszeresen reflektorfényben megrendezett mérkőzésekhez lehetett volna egy-két szava, hívta fel figyelmünket egyik olvasónk. Jól jönne most az a pár tízmillió forint bármihez, például, ha már maradunk a sportoknál, potom összegből pótolni lehetett volna a Jubileum játszótér ellopott pingpong asztalait asztalait, vagy a volt Domus sarkán elhelyezett további kettő hasonló sorsra jutott társát.
Térkőfüggőség
Aki szolnoki, tudja, hogy Szalay imádja a térköveket. Minden létező felületet térkőbe önt, a város zöldítése miatt. Az utóbbi időben pedig több helyen balesetveszélyessé vált a nem megfelelően lerakott burkolat, amiről több cikkünkben is olvashattak. Sőt, a közelmúltban az is kiderült, hogy városunk az elsők között van térkövezés és betonozás tekintetében, rohamosan csökken az önkormányzati tulajdonban álló zöldfelületek száma.
Sörárium
A 427 milliós uniós forrásból megépülő vállalkozás a szolnoki séma szerint, hanyatlásnak indult, megszűnt, majd végül megkapta az üzemeltetés jogát egy közeli ismerős, jelentéktelen – 156 ezer forintos – havi díj fejében. Írtunk arról, hogy májusban nagy ünnepség keretein belül, megnyitották a Kultúrpincét, a fiatalság új kultúrfészkét, ami annyira sikeres, hogy az egykori Stock bulik sorozatának a helyszíneként fog szolgáltatni. Pedig Szalay megmondta, trógerkedésnek, alkoholfogyasztásnak nincs helye. Valóban?
Üresen kongó kulturális terek
Az előző ponthoz szervesen kapcsolódik; nincsen olyan szórakozóhelye, kulturális tere Szolnoknak, ami kielégítené a fiatalok valódi igényeit. A Szifon és a Kultúrpince aranyos próbálkozása nem oldotta meg a problémát.
Az idősebb korosztály elégedett a kulturális kínálattal, ugyanakkor vannak generációk, amelyek kimaradnak a helyi kultúrafogyasztásból- nyilatkozta Bajnai Zsolt, a BlogSzolnok szerzője. Van egy hatalmas Agóránk (Aba-Novák Agóra Kulturális Központ) ami lassan már minden kitüntetést begyűjtött, csak éppen nem valódi agórája a fiataloknak, a kultúrára éhes embereknek – mondta a Magyar Narancsnak. Az Agórához tartozó gyémánt harangtorony pedig már ízlés dolga, arról vitatkozni kár lenne(?)
Szolnok a negyedik ligában van, az ötből?
A szakemberek a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóság mutatóit vizsgálva öt klaszterbe sorolták a megyei jogú városokat. Az elsőbe a legjobbak, az ötödikbe a legrosszabbak kerültek. Szolnok a negyedik klaszter tagja, mely a ciklikus fejlődésű, átlagos körülményeket nyújtó városokat tartalmazza. A kutatásból kiderül, hogy rosszul teljesít a város az olyan mérőszámokban mint például a frissen végzettek foglalkoztatási aránya, a K+F ráfordítások, a lakókörnyezettel való elégedettség, a kulturális intézmények teljesítménye. Mennyiszer halljuk pedig, hogy Szolnok a legélhetőbb város.
Elmaradott vasútállomás, elvándorló munkaerő
A vasútállomás konzerválta az ötven évvel ezelőtti időszakot. Elmaradott, nem utasbarát, miközben a megyei kistelepülések állomásai már régen kiszolgálják a 21. századi utasigényeket. A vasúti közlekedésben ezenkívül az észak-dél tengely lett a meghatározó, amelyben Kecskemét nagyobb szerepet játszik, mint Szolnok.
Ezzel Szolnok elveszíti közlekedési jelentőségét, pedig 2022-re – több éves késéssel – megérkezett a városhoz az M4-es. Az új út a betelepülést egyelőre nem, az elvándorlást azonban segíti, ugyanis a budapesti munkahelyek megfelelő közelségbe kerültek.
Szolnoki Főiskola
A Szolnoki Főiskola, melyet még az 1970-es évek közepén alföldi megyék alapítottak, az utóbbi évek centralizálási hulláma következtében elveszítette önállóságát; jelen pillanatban a Debreceni Egyetem szolnoki tagintézménye Szolnok Campus néven. Jó öt-hat éve már látszik, veszélyt jelent a városra gazdasági szempontból, hogy nincs egy itteni székhellyel rendelkező felsőoktatási intézménye – mondta Füle István DK-s helyi politikus, aki egykor a főiskola oktatója volt. Szolnokon 2006-ban 2110 fő tanult a felsőoktatásban nappali tagozaton, ez 2021-re 183 főre csökkent. Ezenkívül érdemes megemlíteni a Szolnoki Főiskola kallódó kollégiumát a Mártírok útján.
Tisza Szálló
Állandó beszédtéma a szolnokiak körében a Tisza Szálló. A neobarokk épület, mielőtt teljesen bezárt volna, kínai tulajdonosak üzemeltették takaréklángon. Jelenleg is hozzájuk kötődik a szebb napokat is látott gyógyfürdő, de egy ideje már a közkifolyót is elzárták. Ez egyike a legfájóbb veszteségnek, Szolnokon és a jelenlegi városvezetés az elmúlt 18 évben sem tudott semmit tenni annak érdekében, hogy a szolnokiak ismét élvezhessék a fürdő adta lehetőségeket. Arról nem is beszélve, hogy még csak szándék sem mutatkozik arra, hogy Szolnok a sajátjának tudhassa a patinás szállodát. Szalay Ferenc már szavak szintjén sem foglalkozik a Tisza Szállóval.
Hotel Pelikán
A tervezettnél lassabban és drágábban megépülő Hotel Pelikán közel másfél évtizedig volt Szolnok egyik olyan büszkesége, amit képeslapokon is mutogatni lehetett, írja a blogszolnok. A Hotel Pelikán napjainkban hiába van a belvárosban, ma már különböző szolgáltatásoknak és vélhetően zömmel munkásszállónak ad helyet. Régen még cigányzene szólt a nagy forgalmú éttermében, ma már ennek a helyére is kevesen emlékeznek. És akkor a borzasztó látványról nem is beszéltünk.
Fotók: Szalay Ferenc Facebook; Damjanich Uszoda, Dami emlékoldal
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
